>> (Jn 14_16) "én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: <<



A gyülekezet története


A komlói gyülekezet előzményét a pesterzsébeti és tamási gyülekezetekben kell keresni. Az összekötő kapocs pedig az Édes család, akik Budapestről indulva jutottak el Komlóra, ahol azonnal evangelizálni kezdtek.
Édes Antal és későbbi felesége, Szebelédi Jolán 1926-tól, a kezdetektől tagja volt a pesterzsébeti gyülekezetnek, Rároha Dávid munkája nyomán tértek meg. A gyülekezetben ismerkedtek meg, és itt születtek első gyermekeik is, még a világháború előtt. A ’30-as években bibliaiskolát végeztek, és országos missziósként kezdtek szolgálni (ez akkor a fiatal mozgalomban általános volt). Ezt folytatták egészen az 1950-es évekig, amikor a család szaporodása, a távolság és a szorító külső körülmények a munka feladására kényszerítették őket. Több gyülekezet is alakult ebben az időben munkájuk eredményeként, például Viszneken, Kiskunlacházán.
Budapestet és az anyagyülekezetet a II. világháború után kellett a gyarapodó családnak elhagynia, mivel a bombatámadásokban mindenüket elvesztették. A közösség szociálisan érzékenyebb vidéki gyülekezetei befogadták az ilyen nehéz helyzetbe került pesti családokat. Így került Édes Antal és családja Tamásiba 1946-ban. 1953-ig éltek itt, látogatták a helyi gyülekezetet, folytatták a missziómunkát. Szerettek volna visszamenni Budapestre, de nehéz volt lakáshoz jutni. Viszont a család ellátásához munkára volt szükségük, így alakult, hogy továbbköltöztek Tamásiból. Mivel „városi” család voltak, nem foglalkoztak soha földdel-mezőgazdasággal, az iparban látták a megélhetés forrását – ami abban az időben fellendülőben volt. Az édesanya nővére már Pécsen élt ekkoriban, és az építőiparban tudott munkát szerezni sógorának. Így kerültek végül Komlóra, az éppen csak várossá avatott „faluba”, ahol nem volt ekkoriban pünkösdi gyülekezet, csak az ország minden részéről összesereglett, megélhetést kereső tömeg, ekkoriban főleg a mezőgazdaságból átállt férfiak.
A család missziós múltja egyértelművé tette, hogy a mindennapi életük része volt az evangelizáció. Lassan köréjük gyűltek néhányan, főleg asszonyok, és a család lakásán tartottak istentiszteleteket. A nagyobb Édes-gyerekek a pécsi pünkösdiekhez, illetve a komlói baptistákhoz szerettek járni (rokoni szálak is fűződtek utóbbihoz, és vonzó volt a sok fiatal a gyülekezetben. Egyébként abban az időben több településen is szervesen összekapcsolódott a baptista és pünkösdi közösségek élete, közös istentiszteleteket tartottak például), de az apa ezt nem támogatta, így fokozatosan ritkultak az alkalmak. 1957-re kialakult egy házicsoport, hat-nyolc-tíz fővel, a maximum 20 fő volt. A csoport vezetője Édes Antal volt, továbbra is az ő házánál gyülekeztek. Néhányan be is merítkeztek ezekben az években. Előfordultak rendőrségi zaklatások, folyamatos megfigyelés alatt tartották a tagokat, és a vezető családját. Házkutatásokat tartottak, és elkobozták a hívő témájú könyveket, Bibliákat. Édes Antalt egy ízben elvitték rendetlenség okozása miatt, de elengedték, mert nem találtak terhelő bizonyítékot.
1964-ig vezette Édes Antal a gyülekezetet, ekkor leváltották összeférhetetlenség miatt. A következő években a pécsi pünkösdi gyülekezet vezetője, Horváth Sándor járt ki a komlói szórványba istentiszteletet tartani. 1969-ben újabb vezetőjét veszítette el a gyülekezet, és néhány évig átmenetileg a pécsi pünkösdiek küldtek szolgálókat: Lugosi István, Mázsa Sándorné (mindketten presbiterek voltak Pécsen), majd Oravecz János a vasasi gyülekezetből vállalták a feladatot.
Időközben Herner János költözött Komlóra Nagykorpádról, és hamarosan megbízott vezetővé választotta a közösség. 1971-től Pécsen új pásztor állt szolgálatba: Tóth László, aki a komlói gyülekezetért is felelősséget vállalt a többi szórvány-gyülekezet mellett.
Eddig az időszakig a gyülekezet maximum 20 fős tagsággal bírt, ekkorra azonban, főleg a második generáció felserdülésével, illetve néhány új megtérővel/betelepülővel a taglétszám 30 fölé ugrott, köztük sok volt a fiatal (második generáció!). A nyugodtabb politikai légkör, és a közösségen belül a tanuláshoz való hozzáállás változása lehetővé tette a továbbtanulást, legtöbbjük érettségit szerzett a szakmája mellé (az idősebbek fizikai dolgozók voltak, illetve nyugdíjasok). Pécsett aktív ifjúsági élet volt akkoriban, a komlóiak is szívesen átjártak, néhányan át is helyezték tagságukat, és beköltöztek a nagyobb városba. Így a ’80-as évek elejére ismét 20 fő körül mozgott a taglétszám.
1972-ben tért meg Molnár Péter, a gyülekezet későbbi vezetője. Hamarosan pénztáros, és a gyermekek tanítója lett. Tóth László hétköznap és vasárnap is tartott istentiszteletet Komlón, mellette Molnár Péter is szolgált időnként, valamint id. Csima István is. 1976-ban Weigert Mihály és családja költözött Pécsre, így ő is gyarapította a komlói gyülekezetben szolgálók számát. Majd Herner János 1978-ban, idős korára tekintettel befejezte a szolgálatot, és lányához költözött Szentlőrincre.
1983 kiemelt évszám a gyülekezet történetében: 30 éves fennállása alatt először érte el az önállóságot, Molnár Péter presbiterré, majd lelkipásztorrá avatása után. Az addig imaháznak használt épületet megvásárolták az Édes családtól. Élénk kapcsolat épült ki az ország más gyülekezeteivel, illetve külföldi vendégprédikátorok érkeztek. Az 1990-es évek elejére a taglétszám megközelítette a 40 főt, aktív ifjúsági élet zajlott, a városban is mind többször megjelentek a szolgáló csoportok, idősek otthonában, a kórházban, utcai evangelizációkban. Felfigyelt a sajtó és a helyi tv az eseményekre, többször tudósítottak a gyülekezet rendezvényeiről. Sok látogató volt az alkalmakon. Az ifjúság rendszeres kapcsolatot ápolt a terület más ifjúsági csoportjaival, lelkes résztvevőjévé vált a regionális találkozóknak. 1996 őszéig tartott ez a prosperáló időszak, ekkor Molnár Péter elhagyta a gyülekezetet, és megbízott vezetők vették át a helyét: Sámson Zoltán, Nagy-Ajtai Ferenc, 1997-től pásztorként Weigert Mihály. Sámson Zoltán, később Martinek János közreműködésével romamissziót tartott fenn a gyülekezet több környékbeli településen, ezek a vezetők távozásával sorra elhaltak. A gyülekezet tagsága folyamatosan csökkent, egész családok léptek ki. A Hit Gyülekezetének komlói csoportja is elvont néhányakat, így rövid időn belül az ellentétektől megosztott közösség taglétszáma ismét 20 fő alá esett.
2003-ban újabb pásztorát veszítette el a közösség Weigert Mihály hirtelen távozásával.
Már Molnár Péter távozása után kezdett Komlóra járni Vadon Gyula, a pécsi gyülekezet presbitere, akit 2005-ben vezetővé választott a komlói gyülekezet, majd 2007 nyarán a Pünkösdi Közösség elnöke pásztorrá avatta.

Nagy-Ajtai Ágnes interjúja Molnár Péterné sz. Édes Irénnel (2007)

Azóta:

Gyülekezetünk 2008-ban eladta az Édes családtól vásárolt városszéli ingatlant. Új ingatlan folyamatos keresése mellett az alkalmakat először felváltva a tagok lakásán, majd bérleményben tartottuk.
A belvárosban lévő új gyülekezeti helyiség megvásárlására 2009 tavaszán került sor. A sok önkéntes munkát is kívánó átalakítások azért már lehetővé tették, hogy 2009 novemberétől az új helyen tarthattuk gyülekezeti alkalmainkat. Az ünnepélyes megnyitóra 2010 júniusában került sor. A megnyitó vendég igehirdetője Közösségünk elnöke, Pataky Albert volt.

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség 2011-től Magyar Pünkösdi Egyház néven folytatja munkáját.
A Magyar Pünkösdi Egyház a Parlament által elismert bevett egyház.

Vadon Gyula




Linkek:


MPE

Élő Víz


Kapcsolat:


    Találkozunk:


    Minden vasárnap:
    9-10-ig imaóra
    10-11-ig istentisztelet




Közösségi oldalunk:


2014-2020 (C) design: szaszmaster